Lányi Margit emlékére

2017. május 12-én, pénteken 14 órakor kerül sor annak a teremnek az ünnepélyes átadására, amelyet Lányi Margit emlékére neveztek el a Bartók Konziban. A hálás tanítványok kezdeményezésére a mostani névadáson túl emléktáblát is helyeztek el Lányi Margit egykori lakóhelyén, a Bródy Sándor utcában. Egy tanár emberi és pedagógiai nagyságát mi sem jelzi jobban, minthogy növendékei még évtizedek múlva is ilyen tisztelettel és gondoskodó szeretettel ápolják emlékét. A cikk folytatása...

A Bartók konzi részéről ezzel a rövid képes bemutatóval szeretnénk hozzájárulni az ünnephez. Az avatáson készült képek ITT tekinthetőek meg. 

P. Lányi Margit

1901. január 5. Budapest – 1986 március 28. Budapest

 

Iskolai keretek közt, 9 éves korában kezdett hegedűtanulmányait már az indulástól jeles művésztanárok – egykori Joachim- és Hubay-tanítványok – irányították.

1910 és 1914 között a nagyhírű Fodor-zeneiskolában Recht Sándor hegedűs növendéke volt. Még 2 évben kamaratantárgyat tanult ugyanitt. 1916-1920-ig az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia növendéke lett Kemény Rezső osztályában.

1924-ben nyert felvételt a Zeneakadémia Tanárképzőjébe, Mambriny Gyula osztályába. Tanári oklevelét az Országos Magyar Királyi Zeneakadémián 1926. június 15-én vehette át. Ezt követően 1927-ben Flesch Károly (Carl Flesch) felvette a Berlin-i Königliche Akademische Hochschule für Musik művészképzőjébe. A világhírű hegedűművész-pedagógusnál folytatott tanulmányok döntő hatással voltak hangszertechnikája alakulására, előadóművészi kibontakozására.

Szólista pályája Németországban teljesedett ki. 1929-ben férjhez ment F. Benno Plätz–hez, a halle-i szimfonikus zenekar igazgató-karmesteréhez. Szólistaként elért sikereit, valamint A. Rahlwes hegedűversenyének bemutatását a Neue Zeitschrift für Musik kritikái, berlini sajtóorgánumok tudósítják. Koncertező hegedűművészi pályáját a II. világháborút megelőző események törték meg. Önéletrajza szerint 1936-ban tért haza Magyarországra, 1946-ig magánzenetanárként tevékenykedett.

A háború után újjáéledő ország zenei életének, zenei intézményei - Magyar Zenepedagógusok Munkaközössége (1946) - szervezésének aktív részese volt. A Pedagógus Zenekar koncertmestereként működött. 1949-től a Fővárosi Zeneiskola Szervezet, majd 1950-től a Budapesti Állami Zenekonzervatórium – későbbi nevén Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola kinevezett tanára is lett.

Kivételes művész-tanári hivatástudattal, rendkívüli energiával dogozott. Budapesti, majd országos szakfelügyelő, továbbképzések vezetője. 1962-ben és 1965-ben külföldi tanulmányutakon vett részt. Mentorálta pályakezdő tanárkollegáit, ügyelte, támogatta szegényebb növendékeit.

Az 1966-ban elindult Hegedűiskola sorozat (1-6. osztály) és a kapcsolódó Előadási darabok köteteinek egyik szerzőjeként – hegedűtartást, vonófogást megjelenítő fotókkal, a vonásnemek és ujjrendek kialakításával – mint az alapfokú hegedűoktatás tapasztalt, összegző tanára nyilatkozott meg.

1966-tól a Zeneművészeti Főiskolán is tanított, gyakorlatvezető tanárként, illetve a Kivételes tehetségek tagozatán hegedű főtárgy tanárként. Tudása, következetes szigora nagyszerű növendékek sorát eredményezte a hegedűoktatás mindhárom szintjén. Munkájához neves zongorakísérők társultak Bálint Ágnes, Dános Lili, Hepke Péter, Kurtág Márta, Szűcs Ilonka, Venetianer Rózsi személyében.

Tanári munkáját elismerések sorozata kísérte már 1949-től, amit a Munka Érdemrend bronz és ezüst fokozata után 1976-ban az arany kitüntetés tetézett be. Ugyanez évben kapta meg Aranydiplomáját a Zeneakadémián. Töretlen előretekintését bizonyítandó 1974-ben a Szombathelyi Országos Koncz János Hegedűverseny egyik elindítója, 1980-ig zsűritagja volt. 2015 decemberében hálás tanítványai emléktáblát állítottak legendás Bródy Sándor utcai lakóházán.

                Zeneakadémiai hallgatóként

 

                  Fiatal művészként

 

            A Zeneakadémia tanáraként

 

                         Emléktábla