Szutrély Katalin, Zászkaliczky András és a Szent István Filharmonikusok

Mozart életének utolsó évtizedében születtek legjelentősebb operái, köszönhetően Lorenzo Da Pontéval való gyümölcsöző együttműködésének. A Figaro házassága, a Don Giovanni és a Così fan tutte vígoperai keretben komoly erkölcsi és társadalmi kérdéseket feszegetnek, miközben a karakterek és helyzetek mély emberi drámákat rejtenek. Az esten elhangzó nyitányok már első taktusaikkal érzékletesen rajzolják meg e világokat: a Figaro lendületes, eleven nyitánya, a Così fan tutte és a Varázsfuvola sűrített motívumai Mozart zenei és dramaturgiai zsenialitását tükrözik. A Prágai szimfónia szigorú formája és drámai hangvétele a Don Giovanni komorságát vetíti előre. A ritkán hallható koncertáriák – köztük a Bella mia fiamma, addio – rövidségük ellenére is mély érzelmi és lélektani tartalmat hordoznak, sokszor egyetlen jelenetbe sűrítve egy teljes opera feszültségét. Mozart klasszikus stílusa Richard Strauss kései D-dúr oboaversenyében is visszaköszön: áttetsző kamarazene, mozarti dallamosság és táncos lendület jellemzi e kifinomult művet.