Tomasz Máté, Baráti Kristóf és a Szent István Filharmonikusok

Dvořák sokáig nem tartotta a csellót méltó szólóhangszernek – első, 1865-ös versenyműve után meg is fogadta, hogy többé nem komponál rá. Csak három évtizeddel később, Hanuš Wihan csellóművész hatására tért vissza a hangszerhez, és írta meg amerikai évei végén monumentális csellóversenyét, amely azóta a hangszer irodalmának egyik csúcspontja. A három tétel a szenvedély, a honvágy és az életöröm hármas ívét járja be. Csajkovszkij kezdetben hasonló kétkedéssel fordult a balett felé. A Hattyúk tava és a Csipkerózsika születését korlátok és elvárások övezték, ám a szerző érzékeny, szimfonikus ihletésű balettzenéje új szintre emelte a műfajt. A látványos táncjelenetek mögött Mozart dallamossága és Beethoven formavilága sejlik fel, mindezt Csajkovszkij utánozhatatlan lírai nyelvezete járja át. A koncert a két mestert kezdeti kételyeik meghaladásán keresztül mutatja be – a tündértáncok világában.