A Napkirály kápolnájából

A versailles-i udvar a Napkirály idejében nemcsak pompájáról volt híres, hanem egész Európa számára irányadó zenei életéről is. Az ott kikísérletezett műfajok és játékmódok még évtizedekkel később is inspirációt jelentettek a több száz kilométerre élő szerzőknek is. Michel-Richard de Lalande egyike volt annak a négy szerzőnek, akiket XIV. Lajos felkért ugyanannak a szövegnek a megzenésítésére, és kiválasztott arra, hogy az egyházi év nagy szakrális műveit megírják a királyi udvar számára. Sőt, Lalande volt az, aki később az egész évet elláthatta saját műveivel, hiszen élete utolsó 12 esztendejében ő volt a királyi cappella vezetője. A grand motet (nagy motetta) műfaja kifejezetten a Napkirály udvarában bontakozott ki, és Lalande volt az egyik legnagyobb mestere. Ezek a motetták valójában többtételes kantáták voltak, amelyek az udvari pompa jegyében legalább két kórust és legalább négy szólistát foglalkoztattak, szövegük pedig általában zsoltárokból és más latin himnuszokból táplálkozott. Nagy apparátusuk és technikai nehézségeik miatt szinte teljesen feledésbe merültek, de a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar most arra vállalkozik, hogy egy egész estét szenteljen ezeknek a különleges műveknek, sőt, szólistaként a francia barokk legelismertebb énekesei lépnek fel velük.