Baráti Kristóf és a Szent István Filharmonikusok

Brahms, Csajkovszkij és Richard Strauss – három mesteri zeneszerző, akiknek zenéje mind a romantika eszméjéből táplálkozik, de ami még inkább összeköti őket, az a hagyománytisztelet és személyes invenció. Brahms Variációk egy Haydn-témára című művében egy feltehetően XVIII. századi korál dallama válik variációs mestermunkává, játékos és szenvedélyes karakterek váltakozásával. Strauss 1947-es Duett concertinója szokatlan hangszerpárosításával és meseszerű programjával – egy medve udvarol egy hercegnőnek –, valamint mozarti könnyedséggel és kamarazenei áttetszőséggel ragad magával. Csajkovszkij 4. szimfóniája sorsmotívumot állít a középpontba: a boldogságot megakadályozó végzetes erő vissza-visszatérő fanfárként szövi át a művet. A balettes Scherzo, a népdalra épülő zárótétel és a formai arányok mind a beethoveni örökséget idézik. A koncert a forma és kifejezés mesteri egyensúlyát mutatja be – témák és transzformációk tükrében.