Elhunyt Domokos Kinga

Közel húsz évvel ezelőtt kezdtem el tanítani a Bartók konziban Csáky Katalin tanárnő mentorálása alatt. Az első vizsgák alkalmával mutatott be Domokos Kinga tanárnőnek. Fiatal zongoratanárként megtapasztalhattam ragyogó szemeiben a szakma iránti magasfokú tisztelet és az emberi karizma egyedülálló ötvözetét. Lőte Enikő tanárnővel közösen vezették akkor a kötelező zongora tanszakot. Domokos tanárnő tekintélyt parancsoló szigora a diákokat szeretető mosolyon keresztül sugárzott embertársai felé. Magas mérce volt és nehezen utánozható példakép. Csodáltam, ahogyan tanított, zongorázott, gondolkodott. Meghatározó volt számomra páratlan igényessége és érzékeny kötődése a zenéhez, a művészeti praktikák metodikájához, valamint az előadói színvonalasság megvalósításához. Nemcsak tanított, sokkal többet adott az intézménynek és a szakmának. Szervezett, fejlesztett, innovatív tevékenységet folytatott és mindezt határozottan és bátran tette. Ismerte és szerette embertársait, bízott diákjaiban, munkatársaiban. Szellemi tudása ragyogva tükröződött vissza kedves tekintetében. A zongoravizsgák utáni, irodalmi témákról való egyperces beszélgetéseink legtöbbször művészetfilozófiai elmélkedésekbe torkolltak, de a végén mindig csak a zene maradt. A zene és Kinga mosolya. Minden alkalommal mosollyal köszönt el. Most is így gondolunk Rá. Egyedülálló személyisége, mosolya örökké velünk marad.

Számtalan tanítványa őrzi emlékét, akik közül ma sokan méltán híres zeneszerzők és előadóművészek.