Elhunyt Szakcsi Lakatos Béla
A magyar jazz ikonikus alakja 80. életévében távozott
Szakcsi Lakatos Béla, zeneszerző és zongoraművész, a Nemzet Művésze 1943-ban született, a Bartók Béla Konzervatóriumban tanult, majd a hatvanas évek közepén már saját zenekaraival mutatkozott be. A hetvenes évektől több mind egy évtizeden át tanított jazz-zongorát a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában.
1972-től a Rákfogó együttes, majd 1980-tól a Saturnus együttes tagjaként Szakcsi Lakatos Béla fontos szerepet játszott a fúziós zene hazai terjedésében. Koncertjein ötvözte a jazz és a kortárs improvizációt olyan progresszív előadásokat létrehozva ez által, amelyekben egyaránt reagált más zenei műfajokra: a klasszikus- és a kortárs zenére, a népzenére. Musicaleket is írt: a 2004-ben megjelent Na dara! (Ne félj!) című albuma a cigány jazz műfajteremtő darabja lett. 16 albumot adott ki, amelyeken gyakran neves zenésztársai közreműködtek. 2022-ben Érdemes művész lett, előtte 1987-ben Liszt Ferenc-díjjal, 2005-ben Kossuth-díjjal, 2006-ban Prima díjjal ismerték el munkásságát. 2014 óta volt a Nemzet Művésze.
Szakcsi Lakatos Béla személye összefonódott a hazai jazz fejlődésével és kiteljesedésével, távozása pótolhatatlan veszteség – írja a művész halálát elsőként hírül adó Magyar Jazz Szövetség.
Mély megrendüléssel ért minket a hír, hogy Szakcsi Lakatos Béla eltávozott közülünk. Béla a magyar zenei élet, ezen belül a magyar jazz egyik legnagyobb egyéniséggel bíró művésze és mestere volt. Játékának minden egyes hangjában benne rejlett a tudásnak az az esszenciája, melyben az egyetemes zenetörténetet ismerő és újra gondoló művész kreativitása és a világot, valamint Istent megismerni akaró ember bölcsessége keveredett össze éteri eleggyé. Nyitottsága és zenei frissessége példaértékű: számára nem léteztek stílusok, csak lehetőségek, minden zenei szituációban gyermeki őszinteséggel és nyitottsággal vett részt és alkotott valamilyen újat és megismételhetetlent.
Béla – a mai LFZE Jazz Tanszék elődjénél – a Bartók Konzervatórium Jazz Tanszékén tanította a zongora szakos növendékeket. Hatása azonban generációkkal később is markánsan visszaköszön nemcsak a fiatalabb jazz-zongoristák játékában, hanem az egész magyar jazzszcéna hangzásában. A vele való együtt zenélés a legmagasabb iskoláknak felelt meg: tanított kimeríthetetlen muzikalitásával, emberségével és az emberek iránti szeretetével és alázatával. Személyében a magyar jazz egyik ikonja – vagy talán túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a magyar jazz keresztapja – távozott közülünk, aki rengeteget tett azért, hogy a magyar jazznek sajátos hangzása legyen a jazz nemzetközi színterén. Munkássága örök érvényű példa az utána jövő muzsikusgenerációknak – még nem is tudjuk felfogni, hogy halála mekkora veszteség a magyar zenei élet számára.
Bacsó Kristóf
egyetemi docens, a Jazz Tanszék vezetője